Pages Navigation Menu

Gokartversenyző

KWC 2018 beszámoló

A Nations Cupról

 

A Nations Cupon 3-4 fős csapatok indulhattak, én a három német csapat közül a WRT Lübeck e.V tagja voltam. A 26 csapatból álló mezőnyt két csoportra osztották sorsolással, és a kétórás versenyeket követően a legjobb 7 jutott a döntőbe mindkettőből. Mi a saját csoportunkban az 5. helyen zártunk, megelőzve a későbbi világbajnok, egyben testvércsapat Team BRD-t, így jutottunk a döntőbe.

20180722_111646 

A 3 órás döntőt a 10. rajthelyről kezdhettük, csapattársam, Maxi Siese futotta az időmérőt, majd sajnos az utolsó helyre csúszott vissza a rajtnál. A versenyen 3 versenyző- és gépcsere volt, az első gépünk sajnos gyenge volt,ezért nagy hátrányt szedtünk össze. Az eredeti terv az volt, hogy óránként cserélünk versenyzőt, a maradék plusz egy cserét pedig az használja fel, aki beragad a forgalomba.

 

A második versenyző én voltam, picit előbb cseréltük le Maxit a tervezettnél, mert beragadt egy lassabb versenyző mögé, így én 45 perc után ültem be. Mivel a második gépünkkel a leggyorsabb időket futottam a pályán, a csapattársaim úgy döntöttek, egészen a következő gépcseréig bent hagynak, így végül másfél órát vezettem, de hiába voltam a leggyorsabbak egyike, nem voltak akkora különbségek az élmezőnyhöz képest, hogy nagyon sokat tudjak közeledni az elejéhez. Így is nyertünk azért helyeket. Eugen Voss, a csapatunk harmadik tagja fejezte be a futamot, a 10. helyen intettek le minket.

37993286_1093184577524647_1251689504553566208_n Fotó: Photo Edyth

Az egyéni versenyekről

 

Minden versenyző 8 selejtező futamot teljesített, és már a sorsolás után látszott, hogy nem lesz könnyű a helyzetem. Nagyon erős csoportokba sorsoltak be, ami nem lett volna gond, csak úgy érzem, nem sikerült kifogni a legjobb gépeket. Ami pozitívum, hogy a csoportokban is a legjobbakhoz mérhettem magam, ami rossz, hogy ilyen csoportokban közepes gépekkel nem lehetett jó eredményeket elérni. Minden alkalommal legyőztem néhány kiemelkedő versenyzőt, de mindig pontokat vettünk el egymástól.

 

Mondok pár példát: Amikor jó gépeim voltak, két dobogós helyezést is szereztem, egy második és egy harmadik helyet. Volt azonban olyan eset is, hogy a PIKC (lengyel terembajnokság) többszörös győztesével, a pálya specialistájával, Sebastian Papkével és csapattársammal, Maxival csatáztunk a 10. helyért. A korábbi világbajnok Rico Haarbosch-sal is kerültem közös futamokba, volt, amikor le is győztem őt.

20180725_195338 

Általában a 2-5. helyeken végeztem, azonban két 10. helyet is begyűjtöttem a gyengébb gépekkel (1×2, 1×3, 1×4, 3×5, 2×10). 132 versenyzőből az első 64 jutott az elődöntőbe, majd az elődöntő után a legjobb 16 a döntőbe, a 17-32. helyen állók közül pedig még négyen, úgynevezett párbajokon keresztül. A napok során végig a döntőért küzdés határán voltam, 32. helyen álltam az elődöntő előtt.

 

Az elődöntőben azonban minden remény szertefoszlott. Vasárnap reggelre leesett az eső, és bár teremben versenyeztünk, a pályához tartozik egy kinti rész, ahonnan behordtuk a vizet a csarnokba. Négy kanyar is csúszott, én pedig egyszerűen nem tudtam elég jól alkalmazkodni a trükkös körülményekhez, és csak a 12. helyen végeztem egy olyan erősségű mezőnyben, amilyenben a hét során végig küzdöttem. Az elődöntő időmérője már párbaj jellegű volt, ami azt jelenti, hogy a pontverseny alapján hozzád tartozó versenyzővel mérted össze a tudásod olyan formában, hogy mentetek egy gyors kört, majd gépet cseréltetek, még egy gyors kör, és a gyorsabb átlagidejű versenyző jutott tovább. Egy olyan ellenfelet kaptam Giovanni Baccelieri személyében, akinek jóval több tapasztalata volt hasonló körülmények között, de ez nem is lett volna baj. Csakhogy, miután valaki kiesik, a párbaj nyertese választja ki, hogy a két gép közül melyikkel akar tovább menni. Nekem természetesen maradt a versenyre a gyengébb gép, ami néha bedadogott a kigyorsításoknál, és amivel egyszerűen nem tudtam előre jönni, sőt, veszítettem néhány helyet. A száraz pályán lett volna esélyem bejutni a döntőbe, de a szerencsémre jellemző volt, hogy abba az elődöntőbe kerültem, amikor vizes volt a pálya, a többi három ugyanis szárazon zajlott.

20180725_132001 

Az elődöntő után a 33. helyen zártam, vagyis egy hellyel maradtam le arról, hogy harcolhassak a döntőbe jutásért. Egyrészt a nehéz csoportok, másrészt egy pici szerencse hiánya vezettek ehhez az eredményhez. Csalódott nem vagyok, örülök neki, hogy megtapasztalhattam azt, hogy mit tudok a legkedvezőtlenebb sorsolás esetén. A célom, hogy erősebbé váljak, hogy a jövőben ez ne okozhasson problémát. A versenyeket, leszámítva, hogy nem mindig a legjobb eredményekért küzdöttem, nagyon élveztem.

Ami számomra egy pozitív meglepetés volt, és segített feldolgozni a történteket, hogy egy hellyel Yoan Medart előtt végeztem, aki a PIKC 2. helyezettje volt idén, és sokan a vb fő esélyesének tartották ebben az évben, közöttük én is. Nagyon nagyra értékelem őt versenyzőként és emberként egyaránt, mióta ismerem. A PIKC óta sokat léptem előre, és úgy gondolom, a körülményekhez képest helyt tudtam állni a futamokon. Számtalan tapasztalattal gazdagodtam és újabb barátságokat kötöttem a pályán kívül.

 

Az egyéni értékelés mellett a csapatokat is külön értékelték, a 4 fős csapatok fordulónkénti legjobb három versenyzőjének eredményeit számították bele a bajnokságba. Ebben az értékelésben a Team Germany-Hungary a 8. helyet szerezte meg. Minden tekintetben voltak már messze jobb eredményeim a KWC-n, ennek ellenére úgy érzem, erre sem fogok csalódottan visszagondolni.

facebookgoogle_plus

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>